írta: Dudits Dénes
Forrás: argarmonitor.hu
Hosszú ideje fogyasztunk genetikailag módosított (gmo) szóját, hiszen a termesztett növények 80 százalékát e módszerekkel nemesítik. A hazai médiát ugyanakkor politikai és ideológiai indíttatású, szakmaiatlan gmo-ellenes érvelések árasztják el, amelyek megfélemlítik az embereket és kárt okoznak az agráriumnak - állítja az agromonitor.hu-nak adott nyilatkozatában Dudits Dénes, a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület elnöke a nemrég bejelentett magyar gmo-per kapcsán.
Teljessé vált a gmo elleni politikai támadás azzal, hogy a kormány pert indít az Európai Bíróságon a gmo-burgonya köztermesztésének uniós engedélyezése miatt. Korábban szó volt újabb védzáradéki eljárás kezdeményezéséről is. Hogyan ítélhető meg az egész gmo-kérdés körül kialakult magyarországi helyzet?
Mind a közösségi, mind a hazai agrárinnováció szempontjából fontos üzenetekkel szolgált, hogy az Európai Bizottság a közelmúltban engedélyezte az Amflora elnevezésű burgonya uniós köztermesztését. Ez egyrészt jelzi, hogy a hivatalba lépő EU-vezetés stratégiát változtatott és régen húzódó engedélyezési ügyekben dönt. A keményítő-összetételben javított burgonya kizárólag ipari célú felhasználásra alkalmas és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (European Food Safety Agency - EFSA) állásfoglalása szerint is megfelel a környezetvédelmi követelményeknek. Másrészt a hazai reakciók üzenete világosan felszínre hozza a géntechnológiát ellenző érdekcsoportok valódi szándékát, miszerint nincs jelentősége a tényleges kockázati veszélyeknek. (A kormány nemrég jelentette be, hogy az Európai Bíróságon megtámadja az Európai Bizottságot a gmo-burgonya engedélyezése miatt - A szerk.).
A cél változatlan: ki kell átkozni minden növényt, amelyet géntechnológiával nemesítettek. Rodics Katalin, a környezetvédelmi apparátus hivatalnoka korábban nyilvánosan kijelentette, hogy csak a MON 810-es, kukoricamoly-ellenálló hibrid tiltásához ragaszkodnak, de magát a géntechnológia nemesítési alkalmazását nem ellenzik. Alig telik el azonban néhány hónap, ismét felcsapnak a lángok, és egy Magyarországon érdektelen növény uniós engedélyezése kapcsán beindul a gépezet.
Kevés az esélye annak, hogy bárki ezt az új burgonyát termeszteni akarná idehaza. Mégis a szakmaiatlan érvelések tömege elárasztja a médiát, és a kiszolgáltatott emberek ismét félhetnek a multik okozta nagy veszélyektől.
Igen szűk mozgástér maradt az ellenzők érveléséhez. Az antibiotikum rezisztencia gén jelenlétére lehet hivatkozni, függetlenül attól, hogy mi a biológiája a génbeépítésnek, a beépült bakteriális gén sorsának. Számos tudományos cikk kísérletekkel igazolta, hogy nem kell félni a rezisztencia továbbterjedésétől.
A média által favorizált környezetvédőtől nem lehet elvárni, hogy értse a molekuláris biológiát, sőt azt sem, hogy a fizetéséért ne az utasítások szerint szóljon a már úgyis félrevezetett emberekhez. Sokkal nagyobb baj, hogy az agrárvezetés sem igazán látja a tétjét ennek a technológiai versenynek. Lehet bírósághoz fordulni, üzenve az európai konkurenciának, hogy mennyire szakmaiatlanul kezeljük az agrártechnológiák újabb generációját. Tőlünk ugyan nem kell tartaniuk, hiszen mi századokkal ezelőtti földművelési módszerek és fajták után nosztalgiázunk.
Nehéz tisztán látni, milyen irányt vesz a Közös Agrárpolitika és ebben mekkora szerep jut a gmo-növényeknek és majd az állatoknak, de az biztos, hogy Magyarország nem lehet sziget, különösen nem a globalizálódó világban. Mire a bírósági akciónk lezárul, sok újabb gmo-növény kerül ki a nemesítők tenyészkertjeiből és végeláthatatlan lehet a perek száma, hacsak a gazdák érdekeit is komolyan érintő gmo-növények engedélyezése folytán kénytelenek nem leszünk tudomásul venni, merre tart a világ mezőgazdasága. Túl a földművelők szempontjain, előbb vagy utóbb kiderül, hogy a gmo-növényekhez kapcsolódóan valóban lehetőség nyílik a mezőgazdaság okozta környezetszennyezés csökkentésére. Ezt nemzetközi statisztikák világosan mutatják. Sokat beszélünk a megújuló zöld energiák szerepének felértékelődéséről, miközben nem veszünk tudomást azokról a géntechnológiai megoldásokról, amelyek segítik ezeket a célokat elérni. Csak a tudományos közlemények adatait kellene alapul venni.
Gyakran találkozhatunk a közvélemény kutatási adattal: Magyarországon az emberek 75 százaléka ellenzi a gmo-növényeket. Ez az arány nem is olyan elmarasztaló, ha figyelembe vesszük a média harcos gmo-ellenességét. Szinte csak a hozzá nem értő laikusok érvelnek, mégpedig sok-sok hamis indokkal. Hiányzik a tudományos ismeretekre alapozott tájékoztatás. A mérgező hatásokról szóló szenzációs hírek sokakat meggyőzni látszanak. Már nem kerülnek címlapra a cáfolatok. Éppen most vonta vissza Ausztria azokat a kísérleti eredményeket, amelyek bejárták a világot a rovarellenálló kukoricák okozta szaporodási zavarokról egerekben.
Szakmai alapon nézve - figyelembe véve a szigorú engedélyezési eljárásokat is - lehetnek-e veszélyesek a biotechnológiai eredmények, termények az emberi szervezetre?
Az emberek megfélemlítésekor többszörös manipuláció történik. Kockázatmentes élelmiszert nehéz elképzelni. Fuzáriumgombával fertőzött búzából készült biomüzli lehet igen mérgező, de felhalmozódhatnak mérgező anyagcseretermékek olyan növényekben is, amelyeket stresszhatások károsítottak. Egy növény veszélyessége vagy veszélytelensége nem abból ered, hogy génállományát milyen nemesítési Megfélemlítik az embereket az ideológiai indíttatású, gmo-ellenes érvek módszerrel alakították ki. Beépített génenként, gazdanövényenként, illetve termékenként kell értékelni az egészségügyi hatásokat. Elsősorban magának a nemesítőnek a kötelessége, hogy mindent megtegyen annak érdekében: az általa előállított növény ne jelentsen kockázatot akár a felhasználót, akár a környezeti hatásokat tekintve.
E követelménynek a teljesülése után a felhasználás engedélyezése további szinteken történik. Az unióban a már az EFSA vizsgálja meg a bejelentett növényt, annak termékét, és csak a tudományos bizonyítékok ismeretében kerül sor az engedélyezésre. Ezt követően a tagországok fajtaminősítési rendszerében is meg kell felelnie a kérdéses növénynek. Az unióban termesztésre engedélyezett molyrezisztens kukorica biztosan a legalaposabban megvizsgált növényünk, ha csak a közlemények nagy számát tekintjük. Jelenleg 23 élelmiszert engedélyeztek az unióban akár emberi fogyasztásra, akár takarmánynak. Hosszú évek óta fogyasztunk gmo-szóját, hiszen a termesztett szója 80 százalékát ilyen módszerekkel nemesítették.
Közgazdasági szempontból mennyire lenne értelme a gmo-növények hazai mezőgazdasági felhasználásának? Van-e versenyhátrányunk azokkal szemben, akik e technológiát már ma alkalmazzák a gyakorlatban?
Az egész, mesterségesen szított géntechnológia-ellenes hadjáratnak, a szégyenletesen rossz törvénynek, a gmo-kérdésből politikai tőkét kovácsoló akcióknak a legdöbbenetesebb ellentmondásossága az, hogy az unióban eddig termesztésre engedélyezett növények egyike sem igazán fontos a magyar gazdák számára. Mindaz, ami történt, politikai, ideológiai indíttatású, és mellőz minden tudományos igazolást. A vízválasztó helyzet akkor lesz, amikor az EU engedélyezi majd - talán a közeli jövőben - a kukoricabogár-rezisztens hibridek termesztését. A jelenlegi növényvédelmi gyakorlatban a magyar gazdák 4 milliárd forintot költenek évente a kémiai védekezésre. Ez a kiadás a tét és a komoly környezetszennyezés. Figyelmet érdemel, hogy ezt a gmo-növényt a hazai ökológiai vizsgálatok is megfelelőnek találták. Talány, milyen érvek kerülnek majd az asztalra, hogy ez a növény is elődjei sorsára kerüljön, hiszen az ideológiai barikádokból nehéz lesz visszavonulni. Míg mi küzdünk az új növénytermesztési technológiák alkalmazása ellen, addig a versenytársak már most lehetővé teszik a gazdák számára a tapasztalatszerzést. Nem beszélve Kína nagyütemű tudományos és műszaki fejlesztéseiről.
Ön szerint mit kellene tenni annak érdekében, hogy mérséklődjön a hazai gmo-ellenesség?
A mai helyzet megváltoztatása érdekében mindenekelőtt a tájékoztatás egyoldalúságát kellene megszüntetni. Le kellene vetkőzni a politikai és ideológiai vérteket és szóhoz kellene engedni a tudomány képviselőit és a gazdák érdekképviseleteit. Igen hézagosak a biológiai oktatás géntechnológiát érintő tananyagai. A mostani félreértésekből fakadó félelmek, elutasítások előbb vagy utóbb biztosan mérséklődni fognak. Csak idő kérdése mikor nyer társadalmi bizalmat, elismerést a tudománynak e vívmánya. Nem az első eset az emberiség történelmében, hogy késve ismerjük fel a felfedezések tényleges jelentőségét.
Lát-e esélyt arra, hogy valamilyen kompromisszumra juthatnak a zöldszervezetekkel?
Itt érdemes abból a tényből kiindulni, hogy a fenntartható fejlődés feltételeinek megteremtése nem nélkülözheti a mezőgazdasági innovációt. A 9 milliárd ember élelmezése feltételezi a mezőgazdasági termelés megduplázását úgy, hogy csökken a rendelkezésre álló termőföld és víz. A géntechnológia mérnöki precizitással nemesíti a növényeket, hogy azok többet teremjenek, jobban hasznosítsák a tápanyagokat és a vizet. Betegség-ellenállóságuk mérsékli a vegyszerfelhasználást. Ezek olyan zöld elvárások, amelyeket nem lehet nem figyelembe venni.
Biztosnak tekinthető, hogy a mostani ideológiai beidegződések okafogyottá válnak és a molekuláris biológusok és a környezetvédők közösen dolgoznak majd azért, hogy bolygónk lakható legyen a következő generációk számára. A közeledést talán előrevetíti Kumi Naidoo, a Greenpeace igazgatójának legújabb nyilatkozata, amelyben a géntechnológia szerepvállalásának elfogadásáról szól. A hazai döntéshozók felelőssége igen nagy, ha folytatják eddigi szakmaiatlan politikájukat, hiszen sok kárt okoznak a magyar agráriumnak. Nem sok kell ahhoz, hogy a felszínesség helyett hallgassanak a tudomány tanácsaira és alkalmazkodjanak a világban tapasztalható fejlődési irányok.
RSS
